Jelenlegi hely

Eperjes, Maléter-ház
Családi találkozó, csoportkép a romos nádasdladányi kastély lépcsőjén
Igric Rozália, Nacsády András dédnagyanyja

1933-ban, amikor apám ősmadártan-kézikönyve megjelent, a hivatalos körökben egy kicsit megmozdult a lelkiismeret. Hóman Bálint kultuszminiszter, aki ifjúkorából ismerte apámat, becsülte őt, kicsit a hóna alá nyúlt, és megindította a reaktiválási eljárást. A Földtani Intézetbe ugyan nem helyezték vissza, de 1935-ben a Trianon után Pozsonyból Pécsre helyezett Erzsébet Tudományegyetem bölcsészkarán lett magántanár, ősföldrajzot és paleontológiát oktatott.

Volt egy húgom, és született még két öcsém, akik korán elhunytak. Az egyik csecsemőkorában, a másik néhány évesen, torokgyíkban. Ez nagyon lesújtotta a szüleimet. Én akkor még kicsi voltam, maradandó nyomot nem hagyott bennem, a húgom halála viszont igen. Ő bejárt hozzám a gyulai börtönidőszakomban. Kilenc évvel volt fiatalabb nálam, nagyon aktív, verseket írt, egy kis színdarabot is csinált, amit előadtak a gimnáziumi önképzőkörben. Nyomtatásban is jelent meg verse.

Apám felmenői egy erdélyi nemes família tagjai voltak Fogarason. Az 1600-as években bukkannak föl, és akkor még Constantinnak hívják őket. Talán balkáni kalmárok lehettek, akiket – Andrást és Mihályt – Apafi Mihály fejedelem kutyabőr adománylevele említ. A Fogarason élő Constantinok feltehetően azért kapták nemességet meg az előnevet, mert az igen lerongyolódott fejedelem nem tudta visszafizetni a kemény arany dénárokat, amelyeket ők kölcsönöztek neki.

Dr. Diósszilágyi Sámuel az első világháborúban

Apai nagyapám uradalomban szolgált, de korán elhunyt, nem sok emlékem maradt róla. A nagymamáról még kevesebb, mert a halálakor még egészen kicsi voltam. A háború után Békéscsabára kerültek, apám ott ismerkedett meg édesanyámmal, Patay Ilonával.

Az Elkán testvérek, Edit, Rodolf és László (Lucien Hervé)

Ami a famíliámat illeti, próbáltuk kinyomozni a szlovák gyökereket. A Molnár egyértelműen magyar név, az a gyanúm, asszimiláció történt. Békéscsabán rengeteg szláv név van ma is, amelyek arra a helységre utalnak, ahonnan az ős származott. A Molnár név nem illik ebbe, a Patay se szlovák jellegű. Az édesanyám nagyanyja Hano, ez szlovák név, itt tehát keveredésről van szó, mégpedig olyan jellegűről, hogy a szlovák többség asszimilálta a környékbeli magyarokat.

Szergej Zinaida, Tomasovszky András szülőanyja

Apám 1928-ban ismerte meg édesanyámat, Radó Máriát, aki nem arisztokrata, hanem polgári családból származott, a Magyar Nemzeti Színház tagja volt, sőt a családja egyik része zsidó származású volt. Nem tudom, hogy melyik lehetett a nagyobb probléma. Egy fiatal, istenien szép nő volt, és a legnagyobb magyarnak ismertem. Ez kisebb válságot okozott a családban, különösen a nagymamám ellenezte a házasságot.

A Kovách testvérek, egyikük Kovách Erzsébet, egy másikuk Török Zoltán nagyapja
Tomasovszky Andrásné
Engi család 1907-ben
Tóth István édesanyja

A család egyik ága, a Nacsády-ág Erdélyből jött, legalábbis a Trianon előtti Nagy-Magyarország részéről, Arad és Vaskó környékéről. Dédszüleim, Nacsády Mihály és Fekete Jolán két gyereket neveltek fel, Jolánt és Józsefet, aki a nagyapám. A dédnagyapám kisnemesi múlttal is csak egy nagyon jómódú csizmadiamester volt. A családi anekdoták közé tartozott, hogy vett egy pár hold földet, és az öntözéshez kutat ásatott. Mi jött föl? Szódavíz! Kisebbfajta szódagyára lett, jól meggazdagodott.

Családi találkozó Lékán

Maléter Rudolfnak három gyermeke született: István, László és Eszter. Maléter István lett Maléter Pál édesapja, Maléter Eszter pedig a nagymamám. Gyenes József, az apai nagyapám ügyvédbojtárként Pécsre került Maléter Rudolf ügyvédi irodájába, és beleszeretett a lányába, Eszterbe. Ebből a házasságból is három gyerek született: Gyenes István, az édesapám, Gyenes András és Gyenes Judit.

Anyai dédnagyapám Huszár Péter, dédnagymamám Igric Rozália. Ők Gyulán laktak, illetve Szarvason. A dédapám katona volt, aztán obsitosként foglár lett. Hát persze olyan foglyokat őrzött, akik majdnem családtagok voltak, általában kártyaadósságok miatt vagy párbajvétségekért zárták el őket néhány napra. Úgyhogy a szomszéd kocsmából hozatták a vacsorát, meg cigány húzta a rácsos ablak előtt. De hát a nagymama azért kemény volt, a kertet kapáltatta velük.

Tomasovszky Mihály, Tomasovszky Mária nagyapja

Mamám édesapja, vitéz ényi Dömötör Béla ezredes református családban született. Nagypapa az első világháborúban megsérült, azért volt vitéz. A felmenői Tolnából kerültek Monorra, ahol a déd- vagy üknagyapám református pap, aztán püspök lett. Erkel nagymama és Dömötör Béla elváltak, a nagypapa Monoron élt, és nagyon fiatalon, negyvennyolc éves korában meghalt. Papám édesapját, Gyenes nagypapát sem ismertem, és Maléter nagymamát sem, ők is fiatalon haltak meg.

Az ő családjuk sorsa szomorú, mondhatjuk, tragikus volt. Amikor az uram talán hatéves volt, rokoni látogatást tettek Zoli keresztapjáéknál, aki katonatiszt volt. Hazamenet egy katonai kocsi kivitte őket a vonathoz. A lovak megvadultak, a kocsi befordult az árokba, és olyan szerencsétlen módon estek, hogy az anyósomnak az egyik karját le kellett vágni. Fél karral élt. Szegény, hamar meghalt.

Molnár Mihály szüleivel, id. Molnár Mihállyal, Patay Ilonával és húgával, Molnár Katalinnal 1928-ban Békéscsabán, Ábrahám Béla fotóműtermében.
A Pákh család 1941-ben
Czeglédy Ilona anyai nagyszülei

Az apai nagyszülők is makóiak, de ők lényegesen szerényebb körülmények között élő emberek voltak, bár így is bekerültek a kulákba, éppen alsó határon, tán huszonöt hold földdel. A nagypapámat, Nagy Istvánt – mind Nagy Istvánok voltak –, nem ismertem. A nagyanyámat jól ismertem, sokáig együtt laktunk. Nagyon hosszú életű volt, kilencvenhét éves volt, amikor meghalt, abban az évben, amikor hazajöttem Amerikából. Gyönyörű halála volt: anyám bevitte neki a levest, azt még megette.

Nacsády Mihály és Fekete Jolán a gyerekekkel, Jolánnal és Józseffel

A közösségi gondolkodás a dédapámra is jellemző volt, hiszen amikor a XIX. század második felében hozzáfogott a nádasdladányi kastély felépítéséhez, ami aztán az én otthonom is lett, akkor nemcsak az vezette, hogy a családnak jó legyen, hanem a szűkebb vagy tágabb környezetre is gondolt. Ez a kastély angol romantikus, úgynevezett Tudor stílusban épült.

Tomasovszky Andrásné Bartha Mária
A Nádasdy kripta Lékán

Anyám Leimdorfer Edit. Anyai nagyanyámnak két helyen volt háza: télen Élesden laktak, és nyáron Brátkán. Én a karácsonyi, húsvéti szüneteket mindig Élesdben töltöttem a nagyanyámnál és az ő fivérénél – aki az anyám nagybátyja volt, dr. Földes Mihály ügyvéd –, aki anyámat mint apa nevelte föl. Anyám szülei elváltak, a nagyanyámat otthagyta a férje négy gyerekkel. És a nagybátyám, aki agglegény volt, összeköltözött a nagyanyámmal, aki egyedül maradt a gyerekekkel.

Az anyai nagyapám pedig ebből a módos paraszti családból származott Kübekházáról, ahol tizenketten voltak testvérek. Ő volt a tizedik. Cipőfelsőrész-készítő szakmát tanult, és egészen korán, kamaszkorában fölkerült Pestre egy gyárba, ahol bekerült az akkori szociáldemokrata mozgalomba, és nagy szocdem maradt élete végéig. Végül Szegedre került, pék lett, de gyümölcsösei is voltak, és sok mindenbe belekezdett az első világháború alatt, illetve után.

Id. Andorka Rudolf a cseh határtárgyalások idején
Az ősember, Lambrecht Kálmán munkája
Amatőr film Vígh Szabolcs és testvéreinek gyermekkoráról

Közben a Földtani Intézet élére báró Nopcsa Ferenc, az igen kiváló paleontológus került. Tudta, hogy Lambrecht Kálmánt passzra vágták, és mivel állami kinevezést nem kaphatott, 1926-ban az igazgatói alap terhére alkalmazta mint könyvtárost. Apám visszatérhetett az ő drága ősmadár-csontjaihoz, tudományos téren egyenesbe jutott. Gyerekkoromban sokat jártam én is vele, iskolai szünetekben gyakran bekísértem a Földtani Intézetbe.

Iváncsics Jenő, Ivánfi Jenő édesapjának reáliskolai bizonyítványa

Édesanyámnak, aki 1913-ban született, nagyon keservesre sikeredett a gyerekkora. A nagyszüleim úgy jöttek össze, hogy a vándorgépész nagypapa Érsekújváron meglátta a szép molnárlányt. Összeházasodtak, letelepedtek Budapesten, és született négy gyerekük. Nagypapa akkor már a MÁV-nál dolgozott. A húszas évek elején a spanyolnátha-járványban meghalt a nagymama, fél év múlva követte őt a nagypapa. Árván maradtak a gyerekek.

Édesapám, dr. Vigh Gyula, ügyvéd volt, önálló volt, és jól keresett. Ilyen apróságokat jegyeztem meg a családi beszélgetésekből, hogy „mi inkább döntöttünk amellett, hogy öt gyerekünk legyen, és autónk ne legyen”. Az ismerősök körében sokaknak, például az alattunk lakóknak is volt már autója abban az időben. De apám nagyon gyerekszerető ember volt, és így lettünk ilyen sokan. Öten vagyunk testvérek még mindig – apámék is öten voltak…. 

Hegedűs Éva és Hegedűs Györgyi
Tihanyi Árpád
Huszár Katalin, Engi Imre és középen Engi Lenke
Czeglédy Jánosné Váradí Ilona
Tomasovszky András gyermekei, Mária, Tibor, Ilona
A Hegedűs család
Nádasdy Ferenc, a nádasdladányi kastély építtetője

Édesapám 1923. december 22-én született Alma Atában, Kazahsztánban. Ahogy már meséltem Nyíregyházán nőtt fel. Középiskolát végzett, és 1954-ben letette a villanyszerelői vizsgát. Azt tudom, hogy édesapám a Tejipari Vállalatnál is dolgozott mint karbantartó villanyszerelő. Bartha Máriát vette el 1944 februárjában, aki az én édesanyám. Ők unokatestvérek voltak anyai ágon. Az édesanyám szülei Kálmánházán laktak.

Czeglédy Ilona anyja testvéreivel