Tovább a szövegrészlethez...
elemi (általános) iskola

56. június 24-én meghalt édesanyám. És akkor édesapám úgy döntött, hogy mivel a Bartha nagyszülők nem tudtak volna még engem is ellátni, mert ők is egy szoba-konyhás lakásban laktak, tehát nem volt rá lehetőség, hogy még én is ott legyek, és ezért édesapám úgy döntött, hogy elvisz engem Ököritófülpösre egy leánynevelő otthonba. Nagyon szép kastélyban volt a gyerekeknek a szobájuk, szép helyen volt, ahogy így visszaemlékszem rá. És ott kezdtem az ötödik osztályt. Szerettek a tanárnők az iskolában, meg az ottani gondozónők is, nem volt velem különösebben baj. De hát azt elmondani nem lehet, milyen érzés volt, hogy nem elég, hogy meghalt édesanyám, nem elég, hogy nem lehetek a testvéreimmel, hanem el kellett mennem. De hát tudtam, megbeszéltük édesapámmal, hogy másképp nem lehet. Édesapám állandóan járta a vidéket, és azt nem merte vállalni, hogy én egyedül ellássam magamat. És nem volt Nyíregyházán senki, akire rábízhatott volna. Hát a Tomasovszky nagyszülők abban az előszobában voltak, nem akarta őket terhelni velem.