És a másik az, hogy visszakaptuk a földünk egy részét, aminek úgy örültünk, hogy úgy táncoltunk, úgy ugráltunk a földön, mikor kimentünk, hogy azt elmondani nem lehet, hogy milyen boldogok voltunk. A kárpótláskor a föld értékét kaptuk mi vissza, de azt az értéket be lehetett váltani vagy pénzbe, vagy földbe. És mi a földet akartuk. 190.000 forintot kaptunk vissza, és ezt aranykoronába be lehetett váltani, illetve hát lehetett igényelni a földet. Az a nap, amikor volt a licitálás a földekre, az egy csodálatos nap volt. Általában, licitáltak egymásra az emberek, ugye. De amikor miránk került sor, a Tomasovszky földterületre, senki nem licitált. Olyan csönd volt, hogy senki meg se pisszent. Úgyhogy a legminimálisabb áron tudtuk megvenni, visszavásárolni a földünket, így tudtunk visszakapni majdnem 100 holdat. Nagyon megható volt. Én úgy sírtam, és fölálltam és megköszöntem mindenkinek. Még aki vezette az egészet, az is úgy meghatódott. Úgyhogy le a kalappal! Maga a gondolat, hogy én ráléphetek arra a földre, ahol gyerekkoromban a szüleimmel, meg a nagyszüleimmel én valamikor mászkáltam, rohangáltam, csodálatos. És megbeszéltük, hogy hol volt az állatoknak az istállója, meg hol volt a gyümölcsöskert, meg hol volt a kút. Ezeket ott mind megbeszélgettük a három testvérrel. Előtte nem beszélgettünk róla, soha ilyenekről, ugyanúgy, mint ahogy az édesapámról sem. Ez olyan kilátástalan volt, hogy valaha is még visszakapjuk. Először úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk valahogy kölcsönt fölvenni, és veszünk egy traktort, és úgy megpróbáljuk megműveltetni. De hát miből? Hogyan? Körülbelül hárman kaptunk vissza 100 holdat majdnem. Három testvér egymás mellett. És én kaptam ott, ahol a házunk volt, azt a részt. És aztán úgy tovább az öcsém és a húgom. Az ottani szövetkezetnek az elnöke behívatott minket, és mondta, hogy ő nagyon szeretné, ha neki adnánk bérbe a földünket, mert ha nem, akkor csődbe jutna, és nagyon sok embernek nem lenne munkája. És ha mi ezt úgyse tudjuk megművelni, akkor ő nagyon szépen kér minket, hogy adjuk nekik bérbe. Úgyhogy végül is meghánytuk vetettük a dolgot, mert lett volna, aki bérbe veszi többért, de az nem biztos, hogy rendesen művelte volna, és hogyha nincs művelve a földterület, az állam visszaveszi. Tehát nem lehet parlagon hagyni a földet. És úgy gondoltuk, hogy ez a szövetkezet biztos, hiába kevesebb is.