Tovább a szövegrészlethez...
szubkultúrák

Itt kell megemlítenem, hogy ellenem államellenes szervezkedés címén eljárás indult, kizárólag azért, mert a barátom pincéjét kifestettük, és fölfestettük a falra azt, hogy Beatles meg Rolling Stones. A házmesterek korszakát éltük, amikor a házmester egyben besúgó is volt, de legalábbis rendszeresen jelentett. És kihívta a rendőrséget, hogy „idegen nyelvű feliratok vannak a falon!” Beidéztek a rendőrségre, állati cirkusz volt, éppen csak hogy ki nem rúgtak a gimnáziumból! Nevetséges. Ennyire félt a rendszer, ennyire vigyáztak mindenre! Akkoriban mindenki zenekart akart csinálni, ez volt az első dolgunk. Nekem könnyű volt, mert én zongoráztam, és akkoriban elég jól. Mások meg gitározni tanultak. Megpróbáltuk mindenféle rádión keresztül fül után lemásolni a nyugati számokat. Mi, szegediek hallgathattuk az újvidéki rádiót, vagy a belgrádit, már nem emlékszem, és onnan tűrhetően lehetett a kor zenéjét hallgatni. Meg a Szabad Európát, persze. És akkor már kezdtek beszivárogni lemezek is. A szegedi fiatalság kivételes helyzetet élvezett, mert a határon keresztül aránylag könnyen át lehetett jutni, és behozni lemezeket, újságokat, beat-újdonságokat. A farmernadrágról nem is beszélve!