Visszatérve 73 februárjára: a barátom elkottyintotta a dolgot, tehát mese nem volt, sürgősen dönteni kellett. Ezt egy szerdai napon tudtam meg, vasárnap már Jugoszláviában voltam. Nem is voltam felkészülve. Hirtelenjében indultam, mindegy volt, hogy hogyan. Így aztán nem vártam meg a szakmunkásvizsgát sem. Éppen ezért nincs is papír róla, hogy fényképész és látszerész volnék. Ennek ellenére húsz éven keresztül mint optikus egész jól megéltem Franciaországban. Szóval, gyorsan próbáltam pénzzé tenni mindenemet, eladtam a külföldről szerzett hanglemezeket, a farmernadrágomat, apám ezüst cigarettatárcáját bevittem a zaciba, és valakitől még kölcsön is kértem. Úgyhogy valamennyi pénzem volt, egy-két havi keresetnek megfelelő. Vettem egy buszjegyet a Marx téren, és átmentem Újvidékre ehhez a barátomhoz. Akkoriban, ha valaki Jugoszláviába utazott, nem vihetett magával forintot, hanem úgynevezett utazási csekket kellett kiváltani az Ibuszban, és azért iksz mennyiségű dinárt lehetett kint kapni. Igen ám, de ezt csak bankban lehetett beváltani, és vasárnap lévén, minden bank zárva volt. Úgyhogy az utazási csekkemet odaadtam a barátomnak, itt van, adjál helyette dinárt.