Ez után a verekedés után jöttem össze egy akkor többé-kevésbé frissen érkezett fiúval, Zsolttal, aki az édesanyja után jött ki. Kemény, vagány gyerek volt. Nálam magasabb izmos, belevaló. Volt egy másik barátom, akivel többé-kevésbé kapcsolatban állok még most is. Ő a Motoros. És volt még Martin. Őket a Kádár-korszakban úgy hívták, hogy „a huligánok”. Nem voltak ezek bűnözők, hosszú hajú, vagány pesti gyerekek voltak. A rendszer próbált belőlük köztörvényest csinálni! Igaz, belekerültek egy-két kisebb-nagyobb stiklibe, de nem voltak bűnözők. Ezerötszáz-kétezer ember volt a táborban, munka meg alig. Zsoltnak zseniális ötlete támadt. Mi lenne, ha mi keresnénk meg az olaszokat, és közvetítenénk nekik munkaerőt a frissen érkezett disszidensekből? És persze leszedjük a sápot. Sikerült is egy csomó lehetőséget találnunk, amelyek révén tisztességesen meg is gazdagodtunk.