nagy jelentőséggel bírt a Magyar Nyelv és Kultúra Franciaországi Baráti Köre. Ez egy fórum volt, különböző írókat, költőket, művészeket hívtunk meg, illetve szerepeltettünk havonta egyszer, pontosan azért, hogy ápoljuk a magyar nyelvet és kultúrát a magyar diaszpórában. Hiszen Párizsban és környékén több ezer magyar élt. Ezt egy háború előtti emigráns, Kemény Mihály szervezte. Victor Vasarely és Cziffra György mellett patronáló alapító tagja volt Michel Gyarmathy, aki még a háború előtt megvette a Folies Bergère mulatót. A Magyar Nyelv és Kultúra Körének lettem aztán később, a hetvenes évek vége felé a titkára. Ott ismerkedtem meg Kende Péterrel, Márton Lászlóval, Fejtő Ferenccel és még sok más emberrel. De azt is el kell mondani, hogy ezeken a fórumokon apránként, főleg a nyolcvanas években megjelentek a magyar konzulátus és a Magyar Intézet tagjai. Nyilván nemcsak azért, mert annyira érdekelte őket, ahogy Bánffy György elmondja a Halotti beszédet, hanem mert látni akarták, hogy mi történik ott, ki mit mond, milyen kapcsolataik vannak. Persze az a huszonöt-harminc értelmiségi, aki a prímet vitte, mindegyik társaságban benne volt. Mögöttük volt még száz-százötven vagy kétszáz másik, akik Párizs különböző fórumaiból, illetve a társadalom különböző szintjeiről jelentek meg. De mivel ezek leginkább értelmiségi rendezvények voltak, ide szökött idegenlégiósok nem igazán kopogtak be. Ők a Magyar Katolikus Misszióba jártak, vagy pedig a Magyar Házba. Ott lehetett verekedni. A lényeg az, hogy ezek a fórumok egyrészt nyitottak Magyarország felé, másfelől pedig összefogták a Párizsban élő magyar emigráció tagjait. A rendszerváltás után pedig a Magyar Intézet próbálta összehozni a magyar kulturális fórumot.