Tehát én is a Martinovics páholy tagja lettem, amely, mint említettem, a Grande Loge de France, Franciaország Nagypáholyának a tagja. Franciaország Nagypáholya akkor több mint ezer páholyt számlált. A Martinovics páholy is csak egy volt az ezerből. És ennek egészen a kilencvenes évek végéig csak magyar tagjai voltak. Az első négy-öt év a tanulóéveket jelentette. Három fokozat létezett abban a kategóriában, ahová én bekerültem: a katedrálisépítő, kőfalazó céhek rendszere alapján volt inas, legény és mester. Elvileg minden egyes fokozaton legalább egy évet kellett eltölteni, és minden egyes év után egy vizsgadolgozatot bemutatni a páholy előtt, amit megvitattak. És sok esetben ízekre szedtek. Ha a páholy mesterei elfogadták, akkor a jelölt egy újabb beavatási szertartáson keresztül továbbléphetett. És ha már mesterfokra jutott, különböző tisztségeket tölthetett be a páholyon belül. Titkár, szónok, kapuőr, szertartásmester, egészen a főmesterig, aki a páholy munkáját vezeti. Ezeket a lépcsőfokokat én szépen apránként végig is jártam.