Nem tudtam eleget Kanadáról, de soha nem bántam meg, hogy sok ország közül éppen Kanadát választottam. Amikor elbúcsúztunk szüleinktől, akkor az ukáz ki volt adva, hogy az Egyesült Államokba kell emigrálni. Lacinak volt egy orvos nagybátyja Ohioban, az én édesapámnak pedig volt egy barátja Denverben, Coloradoban. Szóval mehettünk volna oda is, mert volt, aki segítsen rajtunk. Mi azonban Kanadába mentünk és mindkettőnket az első levélben hazulról irgalmatlan módon letoltak, hogy mit keresünk mi Kanadában, miért nem vagyunk Amerikában?  Végül úgy dőlt el az életünk, hogy mindketten Amerikában jártunk egyetemre, de kanadai állampolgár voltam, most kettős állampolgár vagyok. Én ezt a választást sosem bántam meg, mert Európába azért volt alkalmam visszajönni, az Egyesült Államokban körülnézni, átutazni azt az irgalmatlan távolságot, egy olyan dimenzió az életemben, amit Európában nem lehet megkapni, az európai kultúráról viszont tanulni könnyebb volt, mert tizenkilenc évet Európában éltem. Nem bántam meg, hogy odamentem, úgy éreztem, hogy ott megtanultam egy pár olyan dolgot, amire szükségem volt.