Elkerültem egy készletező vállalathoz, valami ismerős ajánlott. Közlekedési készletező. Akkoriban ’54-ben olyan világ volt, hogy a gyárból mindent megvett egy készletező vállalat és az eladta annak, akinek kellett. Mint egy nagyker. Ez egy közlekedési készletező vállalat volt, a metrót építették akkor. A metróhoz való dolgoktól kezdve az óvoda bútorokig mindent készleteztünk, ami borzasztó volt. Ott egy elég jó állást kaptam, csoportvezető voltam. Nagy tapasztalatom volt akkor már a gyárból. Igazán remek dolog volt, és akkor volt a racionalizálás a Közlekedési Minisztériumban, és oda raktak egy csomó tisztviselőt, a nyakamra is egyet. Villámgyorsan elhatároztam, hogy én itt nem maradok, mert sosem szerettem, ha kitolnak velem. Akkor a Nehézipari Minisztériumban voltak jó ismerőseim, ott a gyárból el akartak engem vinni a Nehézipari Minisztériumba, de ez a bizonyos vezérigazgató sosem engedett el. Azok a revizorok engem nagyon szerettek, és felhívtam az egyiket, hogy kéne valami jó állás, mert én itt nem maradok. Kb. fél óra múlva szóltak, hogy a Budapesti Hűtőipari Vállalatnál kell egy könyvelő. Én odamentem és ki más volt ott, mint az én későbbi férjem, az első nap szembejött és szerintem halálosan belém szeretett. Feltételezem, mert sohase mondta….