46-ban a Bolyai Egyetem isteni hely volt, tele élettel. Abszolút fiatal volt az egész, és ott volt a matematikai intézet nagyszerű könyvtára, ahova bejárt az ember. Az egyetem a Sétatérre, egy városi parkra nyílt. Nagy hó volt, és éppen olvadni kezdett. Latyak volt minden. De az ég nagyon szép volt! Egy délután kijövet csak úgy elnéztem ezt az egészet, és azt mondtam, erre emlékezni kell, mert ez a tavasz kezdete. És erre valóban emlékszem, erre a képre. Nagy-nagy fasor és még mindenütt hó, de a levegőben már a „Tavaszi szél vizet áraszt” hangulata volt.