Tovább a szövegrészlethez...
saját család

62-ben született a fiunk, Dani. Akkor költöztünk ebbe a lakásba, amit Pali, az unokatestvérem vett nekünk. Ez egy óriási gesztus volt. És óriási segítség, mert a bérleti díjak már akkor is az egekben voltak. Amikor ideköltözködtünk, a szó szoros értelemben nem volt semmink. Volt egy ágy, az asztalt Palitól kaptuk, és a szoba közepén volt egy járóka, ott volt Dani. Azt hiszem, nagyon aggályos szülők lehettünk. Dani mindig mosolygós és nagyon jó kedélyű gyerek volt, a bába a szülészeten azt mondta Annának, hogy „il est plain de bonne volonté”, tehát hogy tele van jóindulattal. És ez való igaz.