Tovább a szövegrészlethez...
munkásság

Én a központi műszaki igazgatóságon dolgoztam. Hozzánk kerültek a nehéz, komplikált, bizonyos értelemben a műszakilag érdekes munkák. Az alapvető koncepciónál általában nem voltunk ott, bár később ez is eltolódott és javult, de rengeteg dolgot kellett rajta módosítnunk, nagyon sokszor lényeges dolgokat. Tehát nem volt elég azt mondani, hogy „ez így nem jó”, hanem meg is kellett csinálni. Ezen belül volt a vasbeton osztály, volt a vas- és acélszerkezeti osztály, voltak talajmechanikusok, és volt a feszített beton osztály. Pár évig a vasbetonon voltam, aztán átkerültem a feszített betonra. A könyvespolcon sorban álló könyvek példáján tudnám röviden elmagyarázni, mi is ez a technika. Ha egy polcnyi könyvet át akarsz tenni máshová egy mozdulattal, veszel egy nagy fúrót, és azzal az egész könyvsort alul végigfúrod. Úgyhogy lent van egy lyuk, amibe belefűzöl egy nagyon erős gumikötelet, az egyik végét megcsomózod, a másikat meghúzod, és megcsomózod. Úgyhogy ez összetartja az egészet. És akkor ha a két szélső könyvet fölemeled, akkor ezt a könyvekből alkotott gerendát kvázi hajlás nélkül át tudod tenni az egyik polcról a másikra. Ez a feszített beton, ahol a gumikötél voltaképp egy meghúzott acélkábel. Ez a feszített beton technika akkor még viszonylag új technika volt, itt tanultam bele.