Tovább a szövegrészlethez...
munkásság

A nyolcvanas évek elején Kemény Mihály beszélt nekem először a szabadkőművességről. A szabadkőműves páholyba meghívásos alapon lehet bejutni. Nincs toborzás. Nem kívánok belemenni a szabadkőművesség ideológiájába vagy filozófiájába – ha egyáltalában van ilyen –, mert ez túlságosan messze vinne. Mindenesetre egy iniciatikus szervezetről van szó, amelyik a középkori katedrálisépítő céhek hagyományaira és a lovagrendekre épül. Ennek a hagyományait őrizték meg, jelképrendszerükben és szervezeti szabályzatukban, vagy akár a rítusokban. Ami érdekes, hogy amit tudtam róluk, azt nem is a magyaroktól tudtam, hanem a francia közéletből. Ugyanis a szabadkőművesség egy olyan, köztársaságot meghatározó történelmi elem volt és talán még most is az Franciaországban, amit nem lehetett megkerülni. Ugye a szabadkőművesség hármas jelszava egyben a Francia Köztársaság jelszava is: szabadság, egyenlőség, testvériség. Engem nagyon érdekelt a szabadkőművesség, de elérhetetlennek tűnt. Mígnem Kemény Mihály egy szép napon elhívott magához. És akkor elkezdtünk beszélgetni. Emlékszem, a legjobban az lepett meg, hogy Párizsban is létezik egy magyar szabadkőműves páholy, a Martinovics páholy, amely végül is az 1908-ban Budapesten alakult páholy jogutódja. 2008-ban ünnepelte a századik évfordulóját, és az a megtiszteltetés ért, hogy én írtam a jegyzőkönyvet, annak a páholynak a titkáraként, amelyiknek anno a titkárát úgy hívták, hogy Ady Endre. Ebbe a páholyba azután a nyolcvanas évek elején – most 83-ra gondolok, azt hiszem – fölvételt kértem. Azért akartam a tagja lenni, mert egy olyan közösségbe szerettem volna bekerülni, amelyik kiszakít a hétköznapi üzleti világból. Úgy gondoltam, hogy ez egy olyan kulturális kör, amely fejlődési lehetőséget is adhat számomra, spirituálisan és kulturálisan egyaránt. Természetesen a titkossága is csábított, nem tagadom. Nagyon érdekelt, hogy vajon mi az ördög lehet Mozart Varázsfuvolájában szabadkőműves jelkép? Százszor láttam a darabot, de nem tudtam volna rájönni. A beavatás után persze rájöttem, miről szól, és írtam is róla egy előadást.

munkásság

Tehát én is a Martinovics páholy tagja lettem, amely, mint említettem, a Grande Loge de France, Franciaország Nagypáholyának a tagja. Franciaország Nagypáholya akkor több mint ezer páholyt számlált. A Martinovics páholy is csak egy volt az ezerből. És ennek egészen a kilencvenes évek végéig csak magyar tagjai voltak. Az első négy-öt év a tanulóéveket jelentette. Három fokozat létezett abban a kategóriában, ahová én bekerültem: a katedrálisépítő, kőfalazó céhek rendszere alapján volt inas, legény és mester. Elvileg minden egyes fokozaton legalább egy évet kellett eltölteni, és minden egyes év után egy vizsgadolgozatot bemutatni a páholy előtt, amit megvitattak. És sok esetben ízekre szedtek. Ha a páholy mesterei elfogadták, akkor a jelölt egy újabb beavatási szertartáson keresztül továbbléphetett. És ha már mesterfokra jutott, különböző tisztségeket tölthetett be a páholyon belül. Titkár, szónok, kapuőr, szertartásmester, egészen a főmesterig, aki a páholy munkáját vezeti. Ezeket a lépcsőfokokat én szépen apránként végig is jártam.

munkásság

2012 tavaszán sikerült végre publikálnom a könyvemet, a Hontalanok című regényemet, amit a nyolcvanas évek elején egyszer már megírtam, de akkor az íróasztalfiókban kötött ki