Tovább a szövegrészlethez...
Magyar Köztársaság

Azt gondolom, hogy egy kicsit túl van heccelve ez a magyar politikai színtér. Nem annyira tragikus, ahogy beállítják, persze sok-sok hülyeség is van, de ez a demokráciával jár. Ahogy a bor is kiforrja magát, most, az egyesült Európa küszöbén már mondjanak, amit akarnak, még a legostobább is megengedheti magának, hogy képviselje az álláspontját. Vagyis örülök, hogy életem utolsó évtizedében ez a világ vesz körül. Bár politikailag nem az ő oldalukon álltam, nekem nem volt csalódás az MDF győzelme az első választáson. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy Antall Józsefet kvázi kollégaként személyesen is ismertem. Amikor a Magyar tallózó sorozatot terveztük, a sorozati tervben szerepelt egy orvosi szövegválogatás is. Felhívtam őt a Semmelweiss Orvostörténeti Múzeumban, és egy megbeszélt időben beállítottam hozzá. Imponálóan elegáns, abban az időben korszerűtlen úriembernek tűnt szép bidermeier igazgatói szobájában. Röviden előadtam neki a kötettervet, mire határozottan megmondta, ki lesz a munkatársai közül, aki majd megcsinálja. Aztán hosszasan beszélgettünk. Sok minden szóba került, többek között az is, hogy ő ugyancsak dunántúli, somlóvásárhelyi származású, ami nem esik messze Külsővattól, az én gyermekkorom falujától. Érdekes társadalomtörténeti okfejtésbe kezdett a dunántúli kisnemesi világ természetrajzáról, amiben sok okosság és eredetiség csillogott. Volt benne sok sértett hiúság is, de megnyerő karakternek láttam, és komoly szimpátiával búcsúztunk egymástól. Amikor mint MDF-vezér föltűnt a plakátokon, eszembe jutott ez a találkozás – és stimmelt a szlogen: megvolt benne ez az atyai erő. Nyugodt erő sugárzott belőle akkor is, amikor elegánsan, átvetett lábbal ült velem szemben. Sok minden miatt utáltam az MDF-es kormányzást, de ma már valóban nem vagyok egyedül azzal az állásponttal, hogy Antall József az egyik legérdekesebb karakter, akit a történelmi forduló előhozott. A rendszerváltás sokféle nagy balhéját a hosszú kommunista éra után – kölcsönök, adósságok, tulajdonváltás, kárpótlási ügyek – az Antall-kormánynak kellett elvinni.