Jelenlegi hely

Dísszemle, Budapest, I. Vár, Dísz tér. Felirat: Honvédségünk és rendőrségünk fegyvere: demokrácia
Kitelepítés ellen tiltakozó szlovák gyűlés Békéscsabán

A párt transzmissziós szíja a szakszervezeti mozgalom volt, hivatalosan is így deklarálták. 1945-ben Pécsett is megalakult az Orvos-egészségügyi Szakszervezet, amelynek 47-ben, amikor letettem a doktorátust, tagja lettem. Az Orvosi Kamara nem működött, valahová illett tartozni. A szakszervezet 48-ban ideológiai tanfolyamot indított az egyetemen, könyörögtek, hogy vegyünk részt rajta.

Megbízólevél Tomasovszky Mihály részére

Én a kommunista pártot nem ismertem jól. Azt gondoltam, hogy a kommunista párt tagja vagyok ugyan, de közben azt nyilatkozom meg beszélek, amit akarok. A párt szempontjából azért a szerepem pozitív volt, mert a városban meglepetést keltettem, és lehet, hogy sokaknak megkönnyítette a dolgát, akiknek később muszáj volt belépni: ha Tóth Pista belépett, akkor miért ne lépjek be én is. Először bizalmatlanok voltak velem szemben, a korabeli MKP se nagyon értette, mit keresünk ott.

A Független Kisgazdapárt nagygyűlése Székesfehérvárott
Tomasovszky Mihály képviselői igazolványának borítója
Földosztás Fóton
A Magyar Kommunista Párt plakátja az 1947-es választások előtt

Közéleti gondolkodású ember lévén, mindjárt elvállaltam a gazdajegyzőséget. Ez egy fizetés nélküli állás vagy inkább feladat volt, és az volt a célja, hogy az újonnan földhöz juttatottaknak valami alapvető segítséget, alapszintű szakmai segítséget tudjon nyújtani. Annak idején én is kerestem, hogy hova lehetne csatlakozni, kikkel lehetne azonosulni, de nem nagyon találtam meg. 45 és 48 között például a Független Kisgazdapártnak egyik képviselőjével voltam jó viszonyban.

Mindszenty József bíboros a dombóvári gimnázium udvarán 1947. május 17-én
A Hangya-szövetkezet tagjai Nyíregyházán
A Nemzeti Parasztpárt választási nagygyűlése Pécsett
Szovjet jóvátételben gyártott TISSA/TELNOVSK típusú tengeri áruszállító hajók építése, Budapest, XIII. Újpesti-öböl, Ganz hajógyár
Kisiskolások az osztályteremben, Szakasits Árpád porté előtt

A családom négy tagból állt: édesanyám, édesapám, a bátyám és én. Édesanyám 1945-ben meghalt. Édesapám a Független Kisgazdapártnak volt a vármegyei elnöke, és ő, amikor a 45-ös választások voltak, akkor ment segíteni a különböző választási kampányokban, és édesanyám egyedül volt otthon. Két bejárat volt a házban, egyik fölülről a park felől, a másik alulról, a gazdasági épületek felől, és mind a kettő be volt zárva.

Kinevezési értesítő Tomasovszky Mihály részére

Aztán beszálltam az egyetemi politizálásba. És többet politizáltam a kelleténél, tanulni nem igazán tanultam. Pontosan emlékszem, hogy 47-ben mi is hamisan szavaztunk. Mentünk az egyik szavazókörből a másikba, mindenütt a kommunista pártra szavaztunk. Semmi skrupulusom nem volt ebben az ügyben. Jogos csalásnak éreztem, úgy véltem, ez a nép érdeke. A „reakció” ellen harcolni kellett. Mindig, mindenütt.

Nem tetszett, ahogy változtak a dolgok, de akkor még nem voltam abban a stádiumban, hogy elítéljem. A magasztos cél miatt mentegettem mindent. Később persze egyre-másra történt olyasmi, ami rátett még egy lapáttal, egyre szaporodtak a baljós jelek. Vannak, akik 47-től számítják a fordulat évét, én 1948-tól. A kékcédulás választáskor még nem inogtam meg. A megingás akkor következett be, amikor az MKP bekebelezte a Szociáldemokrata Pártot, és a kettőből lett az MDP, a Magyar Dolgozók Pártja.

Felmetési kérelem Tomasovszky Mihály részéről
A népi demokrácia villanyt ad a falunak, elektromos háztartási eszközök bemutatója
A népi demokrácia villanyt ad a falunak, elektromos háztartási eszközök bemutatója
A győri Városháza
A Szociáldemokrata Párt felvonulása Budapest, V. Aulich utca Budapesten, a Batthyány örökmécsesnél

1945-ben, miután a régi plébános, Salamon József meghalt, nagy küzdelem lett a városban, amibe a nagybátyám is bekapcsolódott. A hívek azt szerették volna, hogy Bartha Bélát – aki korábban a kassai értelmiség nagy tekintélyű szervezője volt, és akit száműztek Kassáról – nevezzék ki Patakra. A püspök azonban a tolcsvai plébánost nevezte ki, mert nem tartotta megfelelőnek Bartha gazdasági érzékét egy ekkora plébánia vezetéséhez.

Karikatúra 1946-ból
Tomasovszky Mihály képviselői igazolványa

Én 48 végén kerültem haza hadifogságból, és 49-ben Komáromban voltam mint kulák, hisz még fogság idején kulákká váltam, mert édesanyám birtokait én örököltem.

Tomasovszky Mihály képviselőtársaival
Földosztás Újpesten
Május 1-jei felvonulás Győrben, 1947

Az MKP közigazgatási káderei között voltam nyilvántartva, és Budapesten, az MKP közigazgatási osztályán úgy döntöttek – nem én kértem, sőt nagyon nem örültem neki –, hogy menjek Zalába vármegyei főjegyzőnek. Huszonhat évesen nagy előrelépésnek számított, viszont nem akartam elmenni, úgy gondoltam, ha kiszakítanak a környezetemből, szabad préda leszek. De nem lehetett válogatni. Ha ott fenn úgy döntöttek, hogy a Molnár megy Zalába, akkor nincs visszabeszélés.

A hallgatóság a Nemzeti Parasztpárt ceglédi Dózsa ünnepségén
Földosztás Fóton
Május 1-jei felvonulás Győrben, 1947
A Margit Kórház dolgozóinak Május 1-jei felvonulás a Magyar Kommunista Párt zászlaja alatt, Budapest, III. Zsigmond

Mire hazaértem Békéscsabára, az elmenetelemkor csak embrionális állapotban lévő pártok már kialakultak. Augusztus vége felé beléptem az MKP-ba. Az egyik ajánlóm Lőcsei Pál barátom volt. Telve voltam a náci Németország elleni, valamint a győztes Szovjetunió melletti érzéssel, és ebben a vonatkozásban az MKP képviselte a legharciasabb, legkeményebb vonalat. 1945. november 4-én volt az első szabad választás, amely valóban szabad volt. A Független Kisgazdapárt abszolút többséget szerzett.

Szeminárium Sztálin és Rajk fotók alatt
Felvonulás a kitelepítés ellen tiltakozó szlovák gyűlésre Békéscsabán
Igazolás Tomasovszky Mihály képviselővé választásáról
Levél a Választási Bizottság részére
Igazoló nyilatkozat Tomasovszky Mihály részére

Azt gondoltuk, hogy a 45-ös választásokon Debrecenben nagyon mi fogunk győzni. A kommunista párt gyűlésein mindig rengetegen voltak, és nagy volt a lelkesedés. Ám a debreceni kommunista párt elég rosszul szerepelt, a kisgazdák több mint negyven százalékot kaptak, a kommunista párt tizennégy százalékot. De mi nem törődtünk különösebben ezzel. Mert mit vesztettünk mi? Semmiféle hatalmunk nem volt. Végeztük továbbra is, főleg a szociális munkát meg az agitációt.

1945 elején politikailag nehéz választás elé kerültem. Úgy éreztem, hogy a kisgazdák kvázi konzervatizmusa, tempója, nyugalma, békességkeresése alkatomnak nagyon is megfelel, vonzalmaimnak, érzelmeimnek viszont sok szempontból a baloldal, a másik erő felel meg. Ezért én nagy örömmel vettem, amikor apám Budapest ostroma után, 1945 februárjában hazajött, és ő a két erő közötti helyzetet választotta, vagyis belépett a szociáldemokrata pártba.

Dinnyés Lajos miniszterelnök a Független Kisgazdapárt (FKgP) gyűlésén Pécsett

Olyan tervet dolgoztam ki, amiből igazi segítséget reméltem nyerni számukra. Elhatároztam, hogy szerzek Amerikában minden hadiárvámnak egy jelképes keresztapát. Az amerikai ember fogadja el a magyar árvát keresztfiának, s adjon neki egy hónapra három dollárt. Kértem még három dollárt évente egy pár bakancsra, tehát évi harminckilencezer dollár jutott egy gyermekre. Az első ezer címre hetek alatt megkaptam a harminckilencezer dollárt.

Nagyapám 48-ig volt kisgazdapárti országgyűlési képviselő. Amikor eljött az államosítás meg ezek a dolgok, akkor természetesen a képviselői állásától megfosztották.

Az 1947-es választás nyár végén volt. Ezt a választást már amolyan bennfentesként éltem át, mert mint diákot Újkígyóson bevontak valamilyen választási cédulák kitöltésébe. Olyanokéba, mint amit most kopogtatócédulának hívnak. Ez volt az a választás, amelyiken nagyon sok párt szerepelt, hiszen a kisgazdapárt addigra már felrobbant és sok kis pártként létezett tovább. Kiszakadtak belőle pártocskák és ezek mindegyike részt vett a választásokon.