Jelenlegi hely

Andorka Rudolf a kitelepítés után
Ebéd az üdülőben
József telefonközpont, Budapest
Munkásszállás
Kirakat az 1954-es termelési eredményekkel
Gádoros Lajos, a Középület Tervező Intézet igazgatója kollégáinak bemutatja a Szinkron-műterem makettjét

1953 júniusában államvizsgáztunk, és én úgynevezett vörös diplomát kaptam a végén. 1953 júniusa az ország szempontjából arról nevezetes, hogy ekkor kezdődött egy politikai fordulat, és megkezdődött a politikai irányvonal belső revíziója. A gazdaságpolitikában enyhült a feszített terv, a személyek politikai véleményének megítélésében enyhült az éberség kötelező szigora.

Hogy mi zajlott 56-ban az SZKP XX. kongresszusán, csak jóval később tudtuk meg. A Petőfi Körről tudtam, hogy létezik, de nem vettem részt egy ülésén sem, viszont többször voltam a Kossuth Klubban rendezett orvostörténeti előadássorozaton. A sajtóból rengeteg új hírt olvashattunk. Egyrészt a Művelt Népből, másrészt az Irodalmi Ujságból, mind a kettő járt nekünk. Olyan cikkek jelentek meg, mint például a Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?

Az Állami Áruház kirakata előtt, Kőbányán
Felvételi vizsga az ELTE-n Budapest

Emlékszem, amikor Sztálin meghalt, egy ilyen párttörténeti szemináriumon valakivel arról beszélgettem, vajon hogy fog továbbmenni ez az egész. És én akkor azt mondtam, hogy egy biztos: a párttörténet eltűnik. Tehát akkor már tökéletesen szkeptikus voltam a párttörténet igazát illetően. De a gondolkodásomban nem tudnék egy konkrét fordulópontot találni.

Mindszenty és Grősz József a börtönből házi őrizetbe kerültek, majd Grősz kiszabadult. Ezek voltak számunkra az enyhülés jelei. Tudomásul vettük, hogy ez egy enyhébb szakasz, és majd lesz valami… Nem voltak túl nagy elvárások vagy túl nagy remények. Legalábbis egyáltalán nem emlékszem arra, amit már később olvastam, hogy ez mint egy hólabda növekedett. Nem volt nagyobb jelentősége, mint hogy Rákosit leváltották.

Mögöttünk volt 1953, az első Nagy Imre-kormány ideje, amit aztán Rákosi megtorpedózott. Történtek komoly intézkedések, például megszüntettek internálótáborokat, de jött a visszahatás. Rákosinak volt az a hírhedt mondása, hogy a kulák listával vagy lista nélkül is kulák marad. A Szovjetunióban kellett változásnak történnie, hogy itt is lazuljanak a dolgok, de a bigott, kemény társaság, az uralkodó négyes fogat nem egykönnyen adta át a hatalmat.

Nagy Imre egy szőlősgazdánál

1953 tavaszán a munkaszolgálatnál is érezhető volt az enyhülés. Ősszel a család fel tudott költözni Besenyszögről. Budakeszin béreltünk egy szobát, 1954 februárjában pedig kijött a börtönből apám. Optimizmus alakult ki bennünk, de a maximum, amit remélhettem, hogy el tudok helyezkedni Budapesten, és egyszer talán majd visszamehetek az egyetemre.1954 októberében leszereltek, és munkásként helyezkedtem el a Cserép és Díszkerámia Szövetkezetnél. A húgom már ott dolgozott.

Szőlőt művelő asszony
A Nagy Imre-kormány 1953-ban

1953. március 5-én meghalt Sztálin. Nekem 53 júniusában esett le a húszfilléres, amikor Rákosi lemondott a miniszterelnökségről. S akkor vált nyilvánvalóvá az is, hogy Rajk-per egy koncepciós per volt. Attól a pillanattól kezdve én se Rákosinak, se a kormány bármely tagjának egy szavát sem hittem el tovább. Akkor vége volt a bizalomnak. Az 53.

Karácsonyi ajándékvásár

Aztán 53-ban visszakapták a nyugdíjuk egy részét. Ez volt az a bizonyos Nagy Imre-program szerinti nyugdíjjavítás, amit az özvegyek is megkaptak. Úgy mondtuk mindig, hogy Nagy Imre adta. Kevesebb volt, mint korábban, de mégis úgy érezték, hogy nem csak a család terhére élnek. Aztán elhelyezkedett a Földmérő és Talajvizsgáló Irodánál házvezetőnőnek a balatoni üdülőbe, és levonult szakácskönyvvel, teljes felszereléssel, hogy ő ott gondnok lesz. Egy hét múlva elmentünk meglátogatni.