Jelenlegi hely

Nádasdy Ferenc felavatja a kastély építőinek emléktábláját

Az üresen álló plébániák felújításába, komfortossá tételébe becsatlakozott a Bauorden, az Építőbarátok nemzetközi alapítvány is. Ezt nem Tóni szervezte, de befogadta. Az Építőbarátokat Majláth Edina hozta be Magyarországra. Ő is azoknak az asszonyoknak a sorába tartozott, aki a nyugdíjasságot nem összeomlás gyanánt élték meg, hanem a kreativitás forrásaként. Edina a házuk pincéjét szerezte meg karitatív célra. Ruhákat gyűjtöttek, ruha- és ebédosztást szerveztek, Betánia néven.

1996-ban Patakon megalakult az Árpád-házi Szent Erzsébet Történelmi Társaság, amely átmenet a szociális és a tudományos tevékenység között. A társaságot egy Németországban élő magyar házaspár hozta létre. A feleség történetesen Kopp Mária osztálytársa és barátnője, Szathmáry Király Johanna, a férje Horváth Tamás mérnök. Ők késői disszidensek, a hetvenes években maradtak kint.

Ivánfi Jenő

Énnekem az a négy év, amkor országgyűlési képviselő voltam, veszteségnek számított. Nem is vagyok alkalmas politikusnak. Ilyen szempontból jókor hagytam abba, mert azóta még jobban szenvednék attól a dologtól, hogy az ember nem a saját véleményét, hanem egy közösség, közelebbről a párt véleményét kénytelen képviselni, és nem a magáét mondhatja. Nagyon sokan elfordultak tőlem akkor, amikor én a Szabad Demokraták Szövetségének tagja, meg képviselője lettem.

Bálint György előadást tart az SZDSZ egyik rendezvényén
Andorka Rudolf a Budapesti Közgazdasági Egyetem rektora

Ha időrendileg akarunk haladni, akkor ebben a periódusban már benne van a párt-kaland, ami valamikor 93-ban kezdődött. Én azzal jöttem haza, hogy nem akarok politizálni. De hamar kiderült, hogy ez nem úgy van, hogy most a politikusok jól csinálják a politikát. Akkor már volt Csurka-ügy, meg sok minden más is. És akkor jött egy megkeresés, hogy alakul egy új párt, és hogy mennék-e oda. Most nem tudom megmondani, hogy ki volt az első.

Úgy látom, hogy a változás tovább rombolta a hagyományainkat. Az emberi közösségek alapvető kötődései sok ezer évre nyúlnak vissza. Ezek hatalmas, szövevényes, szerves kapcsolatrendszerek, amelyeknek története van. Az elmúlt ötven év állandóan szaggatta ezeket a gyökereket, az utóbbi tíz évben pedig mindez csak fokozódott, mert a szabadság és a jólét égisze alatt történt.

Áldozatok és hozzátartozóik emléktáblája
A köztársaság kikiáltásának ünnepsége, 1989. október 23-án, Csoóry Sándor költő
Bálint György a tarnabodi hajléktalan-befogadó programban
Nádasdy Katalin és Vingli Károly a romos kastély előtt
Ivánfi Jenő a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt átvételekor
A köztársaság kikiáltásának ünnepsége, 1989. október 23-án

Az SZDSZ-ben egy kiváló társaságot találtam tényleg, emlékezetesen kiváló társaságot, ami egy kicsit emlékeztetett persze a Borsos-féle társaságra is, de azért nem volt a szívemhez annyira közel, mint Borsosék. Igazában nem is találtam barátot magamnak ebben a pártban, csak olyanokat, akikkel együtt akartam dolgozni vagy tevékenykedni. Olyanok voltak, mint Kis János, akivel akkor nagyon jó kapcsolatom volt.

A köztársaság kikiáltásának ünnepsége, 1989. október 23-án
Nádasdy Akadémia Operagála
Nádasdy Akadémia Operagála

Azt gondolom, hogy egy kicsit túl van heccelve ez a magyar politikai színtér. Nem annyira tragikus, ahogy beállítják, persze sok-sok hülyeség is van, de ez a demokráciával jár. Ahogy a bor is kiforrja magát, most, az egyesült Európa küszöbén már mondjanak, amit akarnak, még a legostobább is megengedheti magának, hogy képviselje az álláspontját.

Jancsó Miklós, Mécs Imre, Eörsi Mátyás, Demszky Gábor és Bálint György az SZDSZ Országos Tanácsának ülésén
Andorka Rudolf átveszi a Széchenyi-díjat Göncz Árpádtól
Csincsák Endre, Berger Sándor és Tóth István egykori pertársak egy 56-os ünnepségen

Leginkább szimbolikus ügyek miatt robbannak ki viták. Az egyik ilyen vitakérdés volt a Marx-szobor ügye. Mióta rektor vagyok, senki nem állt elő komolyan azzal az ötlettel, hogy Marxot tegyük ki az aulából, de tudom, ez még mindig ott motoszkál többek fejében. Amíg én rektor vagyok, nem fogom kidobni. 1993 tavaszán Bohó Róbert – aki 1956-ban az egyetem oktatója volt – vetette föl azt a gondolatot, hogy legyen egy Nagy Imre-emléktábla az egyetemen. Ezt az ötletet örömmel elfogadtam.

Az indulás pillanatától kezdve szoros együttműködés volt az Agrárszövetség és a Köztársaság Párt között. Tehát Nagy Tamás, az Agrárszövetség elnöke mindig ott ült a Köztársaság Párt elnökségi ülésén is. Hogy ők miért nem gondolták, hogy ezt össze kéne fogni vagy vonni? Valószínűleg azért, mert az Agrárszövetségnek túlságosan balos volt a háttere, mert a mögötte a téeszlobby állt.

Nagyon pesszimista vagyok ebben a dologban. Nem, nem mondanám, hogy határozott irányban haladnak a dolgok. Nincs itt igazi koncepció a mezőgazdaság tekintetében. A kárpótlásnak én sose voltam híve. Úgy éreztem, hogy ez nem oldja meg az ország mezőgazdaságának, és ha úgy tetszik, a lakosság élelmiszerellátásának kérdését. Ez be is bizonyosodott.

Rieger Tibor: Golgota
Bálint György dedikál Kóródi Máriának

Ebből annyi az érdekes, hogy tulajdonképpen kitaláltam azt, amit később a Fidesz megcsinált. Merthogy akkor a mi kezdeményezésünkre létrejött egy úgynevezett liberális blokk, amiben az SZDSZ, a Fidesz, a Magyar Vállalkozók Pártja, a Köztársaság Párt meg az Agrárszövetség lett volna benne. Kis pártok egymást erősítve, közös listával. De nem lett belőle semmi, mert egyéb okok miatt az SZDSZ másképpen döntött.

Az SZDSZ-ben először a bicskei körzetet ajánlották, de végül is Érdre, pontosabban az Érd, Százhalombatta és Diósd választókerületbe kerültem, és örültem neki, mert érdekesnek láttam azt a területet. ’94-ben engem tényleg könnyedén meg is választottak Pest megye 9. választókerületében országgyűlési képviselőnek. Én pedig, azt hiszem, tisztességesen igyekeztem is ezt csinálni.

Csángó fiatalok újévi látogatása Domokos Pál Péternél
A Nádasdy Ferenc édesapja emlékére állított emlékoszlop avatása

A programon nem lehetett sokat gondolkodni, mert másnap már ki kellett mennem a taxissztrájkot lecsendesíteni. Október végén Barcikát is körülzárták. Általában ittas emberek, régi kommunisták nagyrészt, azok szállták meg ezeket a kisteherautókat meg egyéb kocsikat. A tárgyalásokon olyanra rá tudtam őket venni, hogy például az üzemanyag-szállító ciszternakocsit, ami benzint hozott a városba, azt beengedjék.

Amikor kiléptünk a Köztársaság Pártból, másnap megjelent Nagy Tamás, hogy legyünk az ő tanácsadói. Megkérdeztük, hogy „Mit fog ehhez szólni Palotás? Elszakítottuk a babaruhát, és akkor te, a legközvetlenebb szövetségese, fölveszel bennünket?” Mondta, hogy őt ez nem érdekli, mert neki szüksége van arra, amit mi tudunk. Úgyhogy Fábri Gyurival az Agrárszövetség tanácsadói voltunk a kampányig. És aztán még a következő kampányban is ott voltunk egypár hónapig, négy évvel később, 98-ban.

Andorka Rudolf egy szociológiai konferencián Bernben
Hodosán Róza és Bálint György az SZDSZ Országos Tanácsának ülésén
Ivánfi Jenő és Ráday Mihály a Podmaniczky-díj átadásakor
Tihanyi Árpád emléktáblája
Domokos Pál Péter átveszi a Széchenyi-díjat
Andorka Rudolf, a Budapesti Közgazdasági Egyetem rektoraként a Nagy Imre-emléktáblánál
Podmaniczky-díj Ivánfi Jenő részére

Itt helyben súlyos gondok vannak, mikroformában van jelen a harmadik világ problémája, aminek a megoldására még nincs modell. Az emberi jogokat chartába foglalták, az emberhez méltó tevékenységet viszont nem vették bele. Ha valamit szeretnék, akkor ezen segíteni. A jövő nem kilátástalan. A kommunista rendszernek két súlyos csapása volt az egyház számára. Először lefejezték az egyház szellemi elitjét, ezek a szerzetesrendek voltak.

Németi Irén egykori és Molnár Gabriella mostani főszerkesztő 2004-ben, a Nők Lapja nosztalgia, 1970-es évek című könyvben
Kéthly Anna hamvainak újratemetése az Új Köztemető 300-as parcellájában, 1990. november 3.
Családi találkozó, csoportkép a romos nádasdladányi kastély lépcsőjén

Tisztségeim megszaporodásával is tudományos teljesítményem az elsődleges. A magyar szociológusok publikációinak számát tekintve biztosan az elsők közt vagyok, sok a külföldi publikációm is. A másik tényező: a rendszerváltozással létrejött vákuum fölfelé szívott. Én nem voltam párttag, a múltamban nincs olyan folt, ami gátolta volna, hogy valamilyen pozíciót kapjak.

A feleségem munkahelye éppen privatizáció alatt áll, rendkívül bizonytalan a helyzete. Szóba került, hogy a dolgozók megveszik a vállalatot, akkor tulajdonosi részarányban kapnának jutalékot, és a munkahelyük is biztosítva lenne. Nem szólok bele, hogyan döntsön, az a fontos, hogy jól érezze magát a munkahelyén.

Sajógalgóc Baráti Köre Egyesület domborműve előtt Ivánfi Jenő
Tóth István átveszi a Győr díszpolgára címet Balogh József polgármestertől
Nádasdy Ferenc és a visszaemlékezés szerkesztője a nádasdladányi kastély parkjában