Jelenlegi hely

Kecskemét, Cigányváros
Varrónők
Cipőtisztító Budapesten, VIII. József körút – Rákóczi út sarok
Munkára váró gyerekek a piacon
Napszámosok

1931 körül, a gazdasági világválság idején, amikor Budapesten is óriási munkanélküliség tombolt, rengeteg tüntetés volt. Egyszer apámmal mentünk a Körúton, és láttuk, hogy rendőrök kísérnek egy toprongyos emberekből álló csoportot. Megkérdeztem: miért kísérik ezeket a bácsikat a rendőrök? A válasz megmaradt a fülemben, később fejtette ki a hatását: tudod, ezek szegény emberek, akik munkát és kenyeret kívánnak, ezért tüntettek, és most a rendőrök bekísérik őket.

A huszadik századi nagy gazdasági válság 29-ben kezdődött, 33-ig tartott, és hát egy óriási fölismerés volt apám részéről, hogy a hagyományos búza- és kukoricatermesztésről, tejtermelésről, sertéstenyésztésről át kell állni valami másra, leginkább kertészkedésre ahhoz, hogy fönn tudja tartani a gazdaságot. A gabonát nagyon korlátozott mennyiségben lehetett értékesíteni.

Teniszezők és labdaszedők Budapesten, a Széll Kálmán téri teniszpályán
Közkútról vizet cipelő asszony
Gesztenyeárus Budapesten, József körút – Rákóczi út sarok
Ruhát mosó asszonyok
Pékinas a Tabánban a gazdasági válság idején

Tízéves voltam, amikor 1929-ben megkezdődött a nagy gazdasági világválság, és ez elég tragikusan hatott az én életemre is. A házunkat bérbe adó asszony egy debreceni középtisztviselőnek lehetett a felesége, aki özvegyi nyugdíját akarta kiegészíteni, hogy kiadta bérbe azt a tanyát. Abban az évben aszály volt, majd minden szőlőnk kifagyott, és semmi terményünk nem maradt. Sose tudtuk igazán kifizetni az évi bérletet. Egyszer-kétszer elnézte, de mivel ő is a piacról élt, elárvereztek bennünket.

Szántóvetők
Szegény gyerekek
Braun Izidor, Bálint György édesapja
Vásározó kisfiú a pesti alsó rakparton
Szegény gyerekek
Asztalosműhely

Édesanyám, amellett, hogy apuka asztalos volt, kiváltotta a kiskereskedői iparengedélyt, mert az asztalosszakmából a harmincas években nem lehetett megélni, tönkrementek a gazdasági válságban. Nagyapám akkor már nem élt, édesapám tőle örökölte a nyolc-tíz asztalossal dolgozó műhelyt. Miután a műhely tönkrement, édesanyám vegyesboltjából éltek, egyszerű, kispolgári módon. A negyvenes években apuka már csak az üzlettel foglalkozott.